Beszédprodukció és beszédértés

A beszéd során a levegő áthalad a hangszalagokon, amelyek ezután rezegni kezdenek. A rezgések alaphanggá válnak, amely a száj- és orrüregben felerősödik. Minél több levegőt juttatunk át időintervallumonként a hangszalagok között, annál erősebb a hang – itt alakul ki a beszédhangerőt. A nyelv és az ajkak különböző pozíciókba helyezésével képezzük a különböző hangokat, amelyeket betűknek nevezünk – a magánhangzókat, valamint zöngés és zöngétlen mássalhangzókat. A magánhangzók (a, e, o stb.) az alaphang közvetlen hosszabb ejtései, és viszonylag erősek a mássalhangzókhoz (b, d, m stb.) képest.

A magánhangzók szintén alacsonyabb, a mássalhangzók pedig magas frekvenciájúak. Míg a magánhangzók hozzák létre a beszéd hangerejét, addig a mássalhangzók az információ hordozói. Ezt nagyon egyszerűen lehet demonstrálni – suttogó beszéd közben hagyjuk ki a magánhangzókat, és így is lehetséges, hogy az információ teljes egészében hallható lesz.

Próbálja ki vizuális módon is, írjon le egy mondatot, először úgy, hogy az összes mássalhangzót, majd úgy, hogy az összes magánhangzót kihagyja belőle. Melyiket könnyebb elolvasni?

Normál hallás

A magánhangzók energiája elsősorban a 250–2000 Hz-es tartományban, a zöngés mássalhangzóké (b, d, m stb.) pedig a 250–4000 Hz-es tartományban van.

A zöngétlen mássalhangzók (f, s, t stb.) erőssége jelentősen változik, és a 2000–8000 Hz-es frekvenciatartományba esik.

A tiszta beszédértéshez tehát fontos, hogy a 125–8000 Hz közötti teljes frekvenciatartományban, de különösen a zöngétlen mássalhangzók tartományában jó hallással rendelkezzünk.

Károsodott hallás